A nyomasztó és balszerencsés idők nem tartanak örökké. Hogyan léphetünk át egy új és jobb helyzetbe? A nagy nehézségek közepette apró reménysugár nyílik, ha máshogy nem, hát véletlenül. Ébernek kell lenned, hogy meglásd, gyorsnak, hogy elkapd, és eléggé eltökéltnek, hogy tegyél valamit vele. Ha hagyod, eltölt a megbánás.

Árnyékként tapadj a reménysugárra. Bárhová megy, kövesd. Ha bármit hajít neked kapd el.  Ha vele együtt mozogsz, felveszed a sebességét, követed, mint az árnyék, akkor könnyű megfogni.

Ellenben, mikor cselekszel, ne vess árnyékot. Más szóval, cselekedeteidet mentesítsd a rendetlenségtől, az elvarratlan szálaktól, hogy semmi ne kisérthessen a későbbiekben. Ez az egyik módja, hogy ne teremts újabb kellemetlen helyzeteket megadnak. Minden mozdulatod maradjon nyomtalan.

"Aki a jót ismeri, de azt megtartja magának, az ugyanolyan gonosz, mint az, aki a rosszat tanítja"

Talmud

Juhász Gyula: Húsvétra

Köszönt e vers, te váltig visszatérő
Föltámadás a földi tájakon,
Mezők smaragdja, nap tüzében égő,
Te zsendülő és zendülő pagony!
Köszönt e vers, élet, örökkön élő,
Fogadd könnyektől harmatos dalom:
Szívemnek már a gyász is röpke álom,
S az élet: győzelem az elmúláson.

Húsvét, örök legenda, drága zálog,
Hadd ringatózzam a tavasz-zenén,
Öröm: neked ma ablakom kitárom,
Öreg Fausztod rád vár, jer, remény!
Virágot áraszt a vérverte árok,
Fanyar tavasz, hadd énekellek én.
Hisz annyi elmulasztott tavaszom van
Nem csókolt csókban, nem dalolt dalokban!

Egy régi húsvét fényénél borongott
S vigasztalódott sok tűnt nemzedék,
Én dalt jövendő húsvétjára zsongok,
És neki szánok lombot és zenét.
E zene túlzeng majd minden harangot,
S betölt e Húsvét majd minden reményt.
Addig zöld ágban és piros virágban
Hirdesd világ, hogy új föltámadás van!

Állj ki a szakadék szélére,

a mérhetetlen sötét határra,

és kérdezd az üressséget:

Biztosan érkezik a válasza. 

A szakadék az emberi lények örök dilemmáját képviseli, a lét hallatlan véletlenségét, elképesztő abszurditását. Van a világban rend? a dolgokat irányító erő? Ezek a fontos kérdések, annyira fontosak, hogy még az írásokban sem bízhatunk - magunknak kell utánajárnunk. 

Ne gondold a nem-tudást tudásnak. Ne gondold a betegséget egészségnek. A kínzó dolgoktól csak úgy szabadulhatsz meg, ha felismered valódi lényegüket. Ha nem tudod, hogy a tudatlanságod tudatlanság - soha nem fogsz tanulni. Ha nem tudod, hogy a betegséged betegség - soha nem fogsz gyógyulást keresni.