Fent, a magasban száll egy szomorú, árva kismadár.
Szárnyával csapkod sebesen,
kedvességre, barátságra éhesen.
Néha rám néz, mélyen a szemembe,
a szívemben megbúvó halvány szeretetre.
Nincs semmim, amit adhatnék Neked
mondtam kezem széttárva szomorúan-némán-csendesen...
S csipogás hallatszott fentről: - Nem kell semmi más, csak szívedből egy csepp,
egy kis lehellet, egy apró morzsa Szeretet.