Mindenki már eleve tökéletes.

A tökéletességet nem kell elérni, már itt van. Abban a pillanatban, hogy elfogadod magadat, feltárulkozik.
 Ha nem fogadod el magadat, folyton árnyékokat kergetsz, délibábot hajszolsz, amely csak akkor látszik gyönyörűnek, ha nagyon távol vagy tőle. Minél közelebb érsz, annál inkább azt látod, hogy semmi más, csak homok, délibáb volt. Akkor újabb délibábot teremtesz. És így vesztegetik el az emberek az egész életüket.
 Egyszerűen fogadd el magadat olyannak, amilyen vagy. Semmit sem kell szégyellned, semmit nem kell elítélned. Nincs mód az ítélkezésre, nincs mód az összehasonlításra, mert minden ember egyedi. Sosem volt olyan ember, mint te vagy, és soha nem is lesz újra, tehát egyedül vagy; az összehasonlítás lehetetlen. És a létezés azt akarja, hogy ilyen légy, ezért teremtett ilyennek.