2008.04.02. 05:26

 

 

 

 

Ha a víz megnyugszik, a Hold tökéletesen tükröződik a felszínén.  Nekünk is szükségünk van időnként lecsendesedésre, mert  ha kizárólag csak a napi ügyes-bajos dolgaink őrült teendői kötnek le, ha be akarjuk skatulyázni a természetes rendet, és átengedjük magunkat szubjektiv szemléleteknek, a vizeink felkavarodnak. Ekkor semmilyen erőfeszítéssel nem nyugtathatjuk meg magunkat. A valódi lecsendesülés természetesen jön a magány pillanataiban, amikor hagyjuk az elmét megállapodni. Ahogyan a víz is a nyugalmi szintjére törekszik, az elme is a szent állapotok felé vonzódik. Az iszapos viz kitisztul, ha háborítatlanul áll, ugyanígy tisztul ki az elme is, ha hagyják lecsendesedni.

 

Sem a víz, sem a Hold nem erőlködik azért, hogy a tükörkép megjelenhessen. A meditáció ugyanigyen természetesen és azonnal indul el.

 

 

Címkék: elmélkedés

 2008.03.29. 04:02

 

 

 

 

Érteni akarod az egyszerűséget? költözz földművesekhez. Napi beosztásukat az évszakokhoz igazítják, közel vannak a földhöz, nem vacillálnak azon, hogyan szerezzenek rangot, nevet. Becsületesek és egyenesek. Nem tekintenek másképp magukra, mint egyénre, és magukra, mint földművesre.

Mi városlakók csak óriási erőfeszítések árán közelíthetjük meg a parasztok egyszerűségét. Pedig végső soron az egyszerűség, ami igazán természetes. Kinek van szüksége a pi összes tizedesére? Egy új monetáris politikára? Küszködésre? Egyik sem kell az emberi létezéshez.

Add fel, ami felesleges. 

Címkék: elmélkedés

 2008.03.28. 14:25

Címkék: elmélkedés

 2008.03.27. 20:00

 2008.03.27. 19:53

 

 

 

Kezdetben minden dolog reményteli. Előkészülünk valami újdonság indulására. Bár a szándékunk az előttünk álló pompás utazásra irányulhat, minden dolog benne van ebben a legelső pillanatban.  Ahhoz, hogy elinduljunk, döntenünk kell. El kell köteleznünk magunkat a napi gyakorlás, önmagunk mindennapos művelése mellett. Erős kapcsolatra van szükségünk a belső önvalónkkal. A külső ügyek hiábavalóak. Csupaszon és egyedül gyürkőzünk neki az élet összes nehézségének. Éppen ezért egyedül kell megformálnunk magunkból az élet legmélyebb spirituális esszenciáját tapasztaló eszközöket.

 

Amint döntöttünk minden dolog megindul felénk. A szerencsés jelek figyelése nem babonaság, hanem megerősítés. Válasz. Azt mondják, ha valaki elég elszántsággal imádkozik egy sziklához, még a szikla is életre kel. Hasonlóképpen, ha egyszer  a szellemi gyakorlás mellett döntünk, még a hegyek és a völgyek is zengik majd a célunkat.

 

 

 

 

Címkék: elmélkedés

 2008.03.26. 05:55

 

 

 

A járás jó metafora lehet a spirituális életre, de előfordul, hogy egy egyszerű kirándulás szó szerint a legjobb tevékenység. Amikor az ember sétál az erdőben, vagy hegyet mászik, test, elme és szellem csodálatos egységben létezik. A kirándulás erősíti a lábakat, javítja az állóképességet, élénkíti a vért és nyugtatja az elmét.

Erózió. Göcsörtös gyökerek. Fecskék röpte. Magasban kőröző sólymok. A rohanó patak csillámai. Éppen rügyező csupasz ágak. Szürke kövek, töredezettek, hasítottak, elnyűttek. Egy kidőlt fa. Egy magányos felhő. Szilvaágak nevetése. Meg egy kicsi kavicskör az ösvény mellett - vajon ki rakta oda, egyáltalán emberkéz rendezte el? akárhogy is, mi lehet annak a körnek a titka?

Ezer jelentés minden képben, csak meg kell nyitnunk magunkat, hogy olvashassuk a táj szentiratát. 

Címkék: elmélkedés

 2008.03.25. 05:43

 

 A virágok még a pokolba vezető út mentén is mosolyt csalnak az arcunkra. Törékenyek, múlandók, megalkuvást nem ismerők. Senki nem változtathatja meg a természetüket. Igaz, könnyű őket elpusztítani, de mit érünk vele? Nem kényszeríthetjük rájuk az akaratunkat. 

A virágok felébresztik bennünk az ösztönös gondoskodást, hogy védjük, csodáljuk és óvjuk őket. Ez a világ túl csúf, túl erőszakos. Kell lennie valami törékenynek, amivel törődhetünk. Ehhez tullépünk a nyerseségen, az egyre finomabb felé. Amikor virágokat áldozunk az oltárunkon, értékes ajándékot ajánlunk fel. A pénz túl közönséges, az étel túl prózai. Csak a virágok szeplőtlenek. Velük a tisztaságot ajánljuk fel.

A virágok gyengédsége könyörületet, együttérzést és megértést kelt. Ha ez a szépség törékeny, annál jobb. Az élet maga is tünékeny. Ne sajnáljuk az időt  a szépség csodálatára az állandótlanság közepette.

 

 

 2008.03.24. 20:32

 2008.03.24. 20:28

 2008.03.24. 20:23

süti beállítások módosítása