A bőség Istennője! Legyen szem előtt minden nap! Hatása nem marad el!
♥ Egy mosoly nem _______ kerül semmibe, ♥
és nagyot visz véghez. _♥_ Gazdaggá teszi azt,_♥_aki
kapja, _♥_ és aki adja, nem lesz szegényebb. _♥_ Csak egy
pillanatig tart, de az emléke olykor örökké él._ ♥_ Senki sem
elég gazdag ahhoz, hogy nélkülözni tudná, és _♥_ senki sem
olyan szegény, hogy ne tudná adni._♥_ A barátság érezhető
jele._♥_ A mosoly nyugalmat ad a fáradt embernek__♥
♥ _ Bátorságot önt a csüggedőbe. _♥ _ Ha valamikor
találkozol valakivel, _♥_ aki nem adja meg neked
a megérdemelt mosolyt,_ ♥_ légy nagylelkű és
ajándékozd meg őt Te a mosolyoddal. _♥
Mert senkinek sincs akkora szüksége
egy mosolyra, _♥_ mint aki
nem tud mosolyogni
m á s r a.
♥
Elfogadni tudni a boldog napokat,
de az örömteleneket is.
Sem kicsordulni, sem elsivárulni.
Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni.
Sem szónokolni, sem elnémulni.
Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni.
Nem hivalkodni, és nem tetszelegni -
sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő.
Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti.
Utat választani, de nem a sikerét, hanem a boldogságét.
Az úton járni, majd végigmenni,
a nagyságot az erénnyel, és nem a szerencsével mérni.
Egyszerűen boldognak lenni - dísz, ragyogás, külcsín nélkül.
(Tatiosz)
Aki nem kockáztat semmit, az nem csinál semmit, nincsen semmije, az élete is semmi, és semmi sem lesz belőle. Lehet, hogy így elkerülheti a bánatot és a szenvedést, de ugyanakkor megfosztja magát az esélytől, hogy tanuljon, gyarapodjon, érezzen, változzon, növekedjen, szeressen és éljen. Megfosztja önmagát a saját szabadságától. Mert csak az lehet igazán szabad, aki mer kockáztatni.
"A bárányfelhő sodródik, amerre a szél viszi. Nem ellenkezik, nem harcol, nem birtokol, és mégis - mindenek fölött van. A bárányfelhő úszik a végtelen térben, szabadon. Nincs jövője, nincs akarata. Ez történik, itt és most. Minden pillanat örökkévaló. "
Címkék: elmélkedés
Vágyom, hogy szenvedd, mit velem tett az élet.
írtsa ki belőled nyomát is a fénynek.
Vágyom, hogy szomjazd a vágyat, mit érzek
hogy megérthessem végre értelmét e létnek.
Vágyom, hogy szenvedj, újra meg újra,
Vágyom... ha ez kell, hogy rátérhess az útra.
Vágyom a vágyad, hogy érezd, mit érzek
miközben lassan visszatérnek a fények.
Vágyom, hogy elbukj, hogy újra felállhass
mert boldogabb a vak, ha újra fényt láthat,
mint kik látnak, de csak félhomályban járnak.
Vágyom... hogy éhezd a létet,
mit ok nélküli boldogság éltet.
