Fent, a magasban száll egy szomorú, árva kismadár.

Szárnyával csapkod sebesen,

kedvességre, barátságra éhesen.

Néha rám néz, mélyen a szemembe,

a szívemben megbúvó halvány szeretetre.

Nincs semmim, amit adhatnék Neked

mondtam kezem széttárva szomorúan-némán-csendesen...

 S csipogás hallatszott fentről: - Nem kell semmi más, csak szívedből egy csepp,

egy kis lehellet, egy apró morzsa Szeretet.